Bizony, sokszor elhangzik ez a kérdés, ha a szülő bizonytalan az újabb gyermek vállalása előtt és megkönnyebbülést, megerősítést vár a nagyobbik gyerkőctől.
Az eldöntendő kérdések kicsi korban nem minden esetben és nem minden helyzetben javasoltak.
A választás illúziója, mint eszköz nagyon hatásos például egy elindulásos hisztiben.
Ahelyett, hogy
-húzd már fel a cipőd!
azt mondjuk, hogy
-melyik cipőt választod, a villogósat vagy a csatosat?
Ezekben a helyzetekben rendben van a döntés átruházása a gyermekre, mert a végeredmény ugyanaz, de olyan szituációkban, hogy:
-döntsd már el, mikor akarsz elindulni,
vagy
-mikor akarsz kistesót?
ezek frusztrálhatják őket és nem tudnak még érdemben választ adni.
És ekkor nem is az ő dolguk.
A pszichológia tudománya úgy tartja, hogy 5 évnél nagyobb korkülönbségben már nincsenek meg azok a klasszikus dinamikák, - ez nem azt jelenti, hogy nem jó testvérek! -, csak ekkor már inkább a gondoskodóbb magatartás jelenik meg a nagyobb gyereknél, ám fontos, hogy ezt a felelősséget ne helyezzük rá, hogy a szerepében maradhasson.
Kisebb korkülönbségben a rivalizálás konkrétabb lehet és sokféle megnyilvánulása van a testvérféltékenységnek, amellett, hogy a kicsi korkülönbség miatt sokszor hasonló dolgokat fognak megélni, hasonló életszakaszokban fognak járni, míg ez 5+ év esetében inkább csak a felnőttkorra simul össze.
Ami a legfontosabb: a testvérféltékenység, a kis harcok, a kapcsolati dinamikájuk. az idomulásuk egymáshoz és a tanulási folyamataik a társas kapcsolatokban mind segítik őket az összecsiszolódásban, a szocializálódásban, az osztozkodásban, az alkalmazkodásban, az asszertivitásban, az érdekérvényesítésben, az empatizálásban, az egészséges vetélkedésben is akár.
Felnőttként is meg "kell küzdeni" a pozícióért, más belső motivációkkal bír az elsőszülött, a második és harmadik gyermek/felnőtt.
Ne fojtsuk el a viszályaikat, inkább hagyjunk teret annak, hogy ők megoldják a kis eszköztáraikkal a helyzetet és csak indokolt esetben legyünk döntőbírók!
A testvérféltékenység nem a rossz testvérkapcsolatot jelenti.
A nagytesó nem mindig undok, a kicsi pedig nem mindig "szegénykicsi".
A testvérviszályok a legjobb gyakorlópályák a későbbi kapcsolódásokra, hiszen ezekben a feszültségekben tapasztalják meg: Lehet egyszerre szeretni és kötődni úgy, hogy átmenetileg "utálom".
És ez óriási bizalomnak ad alapot.
Ne nyomjuk el ezeket, ne utasítsuk a gyerekeket arra, hogy "szeresd a másikat, add oda a játékodat, nem kiabálhatsz rá, vigyáznod kell rá, ő a kisebb, engedj neki".
Mindenkinek legyen saját játéka, amiről ő maga dönthet.
Az érzelmeknek őszintén adjunk teret és nevezzük meg, mik ezek!
A testvérek összezördüléseit nem elnyomni, hanem átsegíteni és megértetni kell.
Sőt, amikor még pocakban van a kistestvér, akkor se helyezzünk a kelleténél nagyobb hangsúlyt arra, hogy nemsokára többen lesznek.
Nagyon jó felkészíteni a testvért a változásra, de hadd legyen a nagytesó a most-ban is. Nem jó, ha már előre szorong azon, hogy milyen lesz, ha...
Comentarios